Ez komoly?:)
Madarat csakis a tolláról
Egy cégnek nem mindegy, hogy milyen arculata van és most bemutatjuk a különbségeket, melyeket Chopint megszégyenítő módon lehet zongorázni. A kisarculat része a névjegy.Sajnos nem tudjuk érzékeltetni azt, hogy az általam tálalt névjegyek milyen minőségű papírra lettek kinyomtatva, de 10-es skálán jó indulattal a 2-est kapják meg.
Ez az iskolában bukást jelentene. De egy valamire biztosan jók, blog írására.:)
Amikor egy névjegykártya vékony papírra kerül és nem fóliázzák azt (a laminálás egy elég csúnya megoldás), akkor könnyen gyűrődik és nem kerül az esztétikus kategória élvonalasai közé.
„Telcsi számom és a honlapom elég lesz haver?”
Nem. De ez már marketing. És nem lehet egyszóvalmegúszniezt.:) Pl. nem írok arról, hogy ez egy marketing felület és jó volna valami hasznosat elhelyezni rajta a szlogenünkön kívül, mely segítségével beazonosítanak 2 év múlva is, így kiderül ki ember fiai vagyunk. Például egy ajándék tartalmas anyag letöltésének linkjét megadni, mely rögtön a honlapra csábítja az érdeklődőt. Vannak fantáziában gazdagabb névjegyek, pl. teljesen más alakúak. Volt aki, dögcédulát csináltatott névjegyként stb., de azért ez kapcsolódjon a szolgáltatáshoz, ceremóniamestereknek lehet, hogy másikra lesz szükségük, nehogy félre értsék a dolgot.Arra meg végképp nem térek ki, hogy az ingyenes e-mail cím egy cég esetében mit sugall.
Térjünk a tárgyra, elő a névjegykártyákkal
A blog elején lévő névjegy (lásd legelső kép) annyira primitív, hogy már szinte jó.:) Ha direkt van így elkészítve (formabontó), akkor még jól is sülhetne el. De sajnos itt nem erről van szó. Nagyon szép szokás, amikor valaki a névjegykártyáját arra használja, hogy áthúzza és ráírja a megváltozott telefonszámát.:)
A pszichológiában parapraxisnak hívják azt (elvétések), ami nem a verbális kommunikációhoz kapcsolható, de lényeges pl. testbeszéd. Miért lenne ez máshogy a névjegyek esetében? És, ha ez nem is tudatos a befogadó számára, akkor tudattalanul fog rá hatni, rossz érzést kelteve a konkurencia karjaiban landolva...
.-
__
_
-A következő garnitúra már kezdi sejtetni, hogy névjegykártyáról van szó. Legalábbis az elsőhöz képest.:) Konkrétabban, mert kritizálni mindenkit könnyű, különben nem lennének karikatúristák és talán emiatt nem szoktak a kritikusnak szobrot emelni… Szóval, képileg nem ízléses, nem lehet elolvasni (a szöveg miért lóg bele a képbe)? Tipikusan túl sokat akar markolni, extra szeretne lenni, mely az olvashatóság és ízlésesség rovására megy.
Faltól falig tipikus esete. Zsúfoljunk fel minél több információt, így a fától nem látni az erdőt. Hiszen amikor túl sok közül kell választani, végül belefáradunk és inkább nem választunk semmit sem. Ezt kutatásokkal lehet alátámasztani. Nincs margó, az üres helyek és képi elemek aránya tragikus.
.
.
Ez pedig a fordítottja. Túl kevés az információ és fantáziátlan.:(
.
„Mucikám, drága lányom lécci nyomtasd már ki a névjegyeket és vágd össze őket, a vacsora az asztalon, puszi.”
A mucika lehet, hogy siet, vagy utál vagdosni, így ferdék lettek, mert kézzel lettek kivágva. No comment.
Éljenek a pláza vagy aluljáróban lévő „névjegykártya azonnal” boltok, tisztelet a kivételnek. Márványmintás vékony papír, Brrr! Szétesett, nem valami esztétikus, fantáziátlan, nincs összhang, lehet, hogy az adott céget tükrözi, ki tudja?
.
.
De beszélni bárki tud, íme a konkrét példa, hogy hogyan kell csinálni:
.:
:
:
:
:
:
:
:
:
:
:
:
:
:
::
:
:
:
:
:
:
:
Keresztes Attila
“Adunk egy grafikust ajándékba 1 napra”
További bejegyzések:
